Méltatások

„A himalájakéket, a Himalája csendjét csak az tudja felfedezni, aki már magában hordozza.” (Szaladják Taikyo István)

“Minden képének tökéletes a kompozíciója, akár egy festménynek: Zsoltnak festői szem adatott. Ráadásul van benne egy bizonyos antenna, ami képessé teszi őt arra, hogy a látható valóságon túlra is lásson, és ezt a képeivel érzékeltetni is tudja.” (Marghescu Marika)  

A visual blurb from Edward Espe Brown‘s dining room: 

Edward Espe Brown, Sütő Zsolt

 “Zsolt e călătorul tainelor. A fost îngăduit să călătorească în timpul lumii dinainte, de acum si probabil de după. A reuşit să ne arate acest drum, ceea ce înseamnă că este un ambasador care ştie să vină înapoi cu daruri. Am primit o oglindă deschisă care pe lângă faptul că oglindeşte respiră a pământ. Este vorba de maturitatea unei arătări creatoare – nu îndrăznesc sa-i spun artist fiindcă consider că e mai mult decât artist. Zsolt este un nefotograf, un neartist. (-) A világ gazdagságának a nagykövete, amelyben élünk. Azelőtt látja meg az isteni szikrát, mielőtt az másoknak megmutatkozna. Ez a hagyomány megújulásának forrása." Dorel Găină  

MariusDobrin – publicist: “Dacă lumina este elementul primordial al acestei lumi, atunci înseamnă că poate fi găsită în miezul mai mult sau mai puţin ascuns al tuturor lucrurilor. A ajunge la ea ţine de talentul fiecăruia. Zsolt este un artist care ştie să decoperteze tot ceea ce îmbracă lumina spre a o lăsa la iveală, să ţâşnească spre unul dintre rosturile ei: creaţia. Zsolt este un sculptor care ciopleşte, forează, decupează forme spre a ne purta până în spaţiul magic al luminii. Abia apoi ne lasă pradă simţurilor, călăuzindu-ne spre o vibraţie, spre o culoare, ba chiar spre o atingere sau un miros. Chiar şi când ridicăm privirea spre cer, abia cadrul delimitat de artist ne conduce privirea spre a nu ne pierde în capcana luminii. Un cadru care surprinde prin ceea ce propune într-un colţ. O paradoxală focalizare pe o aparentă margine. Vocaţia de călăuză a lui Sütő Zsolt a ucenicit, aşa cum se cuvine, la un maestru care, aşa cum îi şade unuia ca el, rămâne discret în ciuda spaţiului şi timpului acoperit. Sándor Kőrösi Csoma este redescoperit, lumina faptelor sale este readusă în atenţia noastră prin pasiunea tânărului discipol de a urca muntele. Un munte al cunoaşterii. Al cunoaşterii de sine şi al cunoaşterii lumii care ne îngăduie. ütő Zsolt este deja o călăuză fie şi prin faptul că el însuşi continuă să ucenicească, virtute sine qua non. Prin puzderia de poteci, cu el nu ne putem rătăci.” 

“Ezekhez a képekhez nem fér hozzá India zaja. Nézem, és ott vagyok a himalájakéknek a csendjében. Mitől olyan érdekes ez a kék? Mert Himalája? Ennyire megszédülnénk az egzotikumtól? Miért, Berlin fölött az ég nem ugyanilyen kék? Vagy Szentgyörgyön? Vagy Vásárhelyen? De, bizonyára – és mégsem. Engem megdöbbentett ez a kék: soha ilyen vonzó és szelíd ürességet nem éreztem még. Ez egy szűrt kék. Nem, vagy nemcsak a szuperfinomságú objektív szűrése: ezt a kéket Zsolt szeme szűrte ilyen kékre. Igen, való igaz, hogy a Himalájában fényképezte, de az ő szeme nézte ilyenné, ilyen himalájakékké.” (Hubbes László Attila)

“A Himalájában készült fotóinak spirituális tartalma számomra nem több mint a Párizsban készült képeinek: meg vannak fosztva mindenféle Natonal Geographic-szerű egzotikumtól. Nem is az utazásról szól, hanem egy történetnek az eredményei, amelyet végül hívhatunk akár spirituális útnak is. De ezek a képek nem állítanak semmit. Nem akarnak valamik lenni, vagy többek vagy mások mint amik. Annyira híján vannak minden agresszivitásnak, hogy az már zavarbaejtő. Szoborszerűek, és nem történetszerűek: olyan időtlenségben vannak, amit nem is tudok beleilleszteni a romániai magyar művészeti trendekbe.” (Kelemen Attila Ármin)